Menü
Adott egy gyönyörű lány. Tizenhat év körüli, magas, vörös hajú, amolyan különleges szépség. Együtt utazunk: én olvasok, ő a mobilja fölé görnyedve ügyködik valamin. Távol áll tőlem a kíváncsiskodás, egy másodpercre mégis a telefonja kijelzőjére pillantok. Aztán rögtön meg is bánom. Azt látom ugyanis, hogy a legnagyobb természetességgel próbálja meg eltüntetni a szeplőit egy szelfiről. A szeplőit, amelyeket én már akkor megirigyeltem, amikor megkérdezte, leülhet-e mellém.
Egyetlen kérdés fut át ilyenkor az ember agyán: miért? Miért szorul arra egy fiatal lány, hogy virtuális ,,beavatkozást“ végezzen magán? És egyáltalán kit csap be ezzel jobban: a világot, akinek torz képet mutat, vagy önmagát, akit csak a saját retusált változatában képes elfogadni? Azt hiszem, ekkor tudatosult bennem először: a közösségi média amellett, hogy nagyszerű dolog, sajnos kiváló táptalaja egyes társadalmi problémáknak.
Az ember a kezdetek óta hajszolja a tökéletességet, talán így vagyunk kódolva. Mindig voltak szépségideálok és sztereotípiák; olyanok, akik megszabták, hogyan kell kinézned ahhoz, hogy magasabb fokozatra léphess a társadalmi ranglétrán. Ezért aztán senki nem lepődhet meg azon, hogy a fényképezéssel egy időben a retusálás is kialakult. Ám ami kezdetben hosszadalmas munkálatokat igényelt a sötétkamrában, mára néhány gombnyomással megoldható. És ez amennyire jól hangzik, valójában pont annyira vészjósló.
Szépségideál a közösségi médiában
Az Instagram, Facebook és Snapchat világában, ahol szinte minden pillanatunkat közszemlére tesszük, vajon ki ne próbálná meg a tökéletesség látszatát kelteni? És ha egyszer lehetőségünk van szebbnek, vékonyabbak, tónusosabbnak tűnni, amit egyetlen kattintásal ismerőseink orra alá dörgölhetünk, vajon miért ne élnénk vele?
Közösségi média profilok milliói tanúskodnak hasonló felfogásról, noha a képek többségéről ordít: amatőr módon lettek megszerkesztve.
Van azonban egy demográfiai csoport, akik talán már azt sem tudják, hogy működik a Photoshop, mégis profik manipuláció terén. Ők a Z generáció lányai, első számú szépségideáljukként Kylie Jenner-rel (aki tizenkilenc éves korára mintegy tízmillió dollárt költött plasztikai műtétre). Szinte még gyerekek, máris tudják: testük csalás nélkül nem vállalható. Csak úgy lehetnek ,,menők" az "Instán", ha ebből-abból lefaragnak, eltüntetnek, mondhatni virtuális öncsonkítást végeznek magukon az erre alkalmas applikációk segítségével. Még egyszer hangsúlyozom, húsz év alatti lányokról van szó.
Insta celebek, mint példaképek?
És akkor még nem beszéltünk a magazinok, reklámfilmek hibátlan testű modelljeiről, akiket lépten-nyomon a képünkbe tol a média. Egy igényes, huszonegyedik századi nő valószínűleg megtanulta komplexus nélkül szemlélni ezeket a fotókat, hiszen tudja: amit látunk, csak ámítás. (Maximum azon háborodik fel, hogy még egy olyan női testet is képesek retusálni, ami minden bizonnyal a valóságban is tökéletes). De mit érezzen ennek láttán egy tinilány, aki előtt még hosszú út áll, mire felfedezi majd saját szépségét? Mégis, hogy mondjon nemet a telefonján lévő szépítő funkcióra?
Mert bizony a mobilok is alkalmazkodtak a felhasználók igényeihez. Sőt, marketing szempontból igazán előnyös számukra, ha a fogyasztó rondának érzi magát, hiszen újabb lehetőség nyílik a profitra. Egy Instagram felhasználó, Mel Wells egyik posztjában tiltakozott a Samsung ,,beauty" opciója ellen.
,,Köszi Samsung, hogy az önbizalomra szavaztok! De én inkább mégis megtartanám a szeplőimet és a hibámat, mert egyszerűen ilyen vagyok. A barátaim is ilyennek látnak a való életben!“
A statisztikák is lehangolóak a témában. Egy kutatónő, Isabelle Whiteley 13-18 éves lányokat interjúvolt meg az Egyesült Királyság különböző pontjain.
,,Manapság teljesen szokatlan, ha egy lány szerkesztetlen fotót tölt fel magáról. Nyílt titok, hogy manipulálják a képeket, mégis nehezen ismerik be. Óriási károkat szenved ezzel az önbizalmuk, hiszen így nem csupán a modellekhez hasonlítják magukat, de egymáshoz is. Sőt, ami talán még nagyobb aggodalomra ad okot: önmaguk retusált változatához is.“– mondja Isabelle. ,,Egyfajta online alteregót kreálnak maguknak: olyat, amilyet a társadalom elvár tőlük. Egy tökéletes, szexi külsőt, amiért bomlanak a fiúk. Éppen ezért soha nem fogják elég jónak látni azt, aki visszanéz rájuk a tükörből.“– tette hozzá.
Ez a jövő?
Egyelőre szakemberek sem tudják, hova vezethet ez a probléma és mi a megoldás rá. Egy dolog azonban biztos: van okunk aggodalomra. A téma azonban nem új, egyre több márka fedezi fel magának ezt a konfliktust és használja a marketingben is.
Joggal félünk, ha azt látjuk, lányunk, húgunk vagy unokahúgunk a végtagjait szabdalja a mobilján. Joggal félünk, mert mindezt tudatosan teszi. Tudatosan vágyik nevetőgödröcskékre, gazella testre és barnább bőrre, miközben egy modellügynökség legrettegettebb kritikusának szemével szemléli önmagát.
Elképzeltem a vörös lány barátnőit, anyukáját és barátját. Csak remélni tudtam, hogy minden nap elmondják neki, mennyire egyedivé teszik arcát a szeplői. És amit még ennél is jobban reméltem: hogy ezt egyszer ő is belátja.
